Volt már olyan érzésed, hogy teljesen sarokba szorított az élet? Amikor a megszokott tartalékaid elfogytak, a problémák körbezártak, és legszívesebben az asztalt borítanád rá valakire? Krízishelyzetben hajlamosak vagyunk két végletbe esni: vagy elkezdünk bűnbakokat keresni és egymást marni, vagy teljesen feladjuk, és leülünk passzívan várni a véget. A mai hétindító bejegyzés abban segít, hogyan mozdulj ki a reménytelennek tűnő tehetetlenségből.

1 Forrás

„…Íme ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-e még tovább az Úrra? (…) A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk?” (2Kir 6:33b, 7:3)

2 Gondolat

1. A türelmetlenség bűnbakokat gyárt, a hit kivárja a „holnapot”. Samaria városa végzetes ostrom és éhínség alatt állt, a helyzet pedig olyan brutálissá vált, hogy a krízis közepette az emberek már egymást emésztették fel a túlélésért. Jorám király ahelyett, hogy valódi bűnbánatot és megtérést tanúsított volna, külsőleg ugyan zsákruhába öltözött, de belül Elizeus próféta fejét követelte, Isten emberét okolva a nyomorúságért. Végső elkeseredésében tette fel a kérdést: „várjak-e még tovább az Úrra?” Milyen tragikus ironia! Pontosan a teljes feladás pillanatában érkezett a prófécia, hogy holnap radikális bőség lesz. Amikor a legnagyobb a nyomás, a legkönnyebb a hitből „kibeszélni” magunkat vagy másokat, ahogy a kétkedő főember tette. De a valódi szellemi növekedés lényege a kitartás a legsötétebb órában is.

2. A passzivitás biztos halál, a mozdulás esély a csodára. Miközben a király és a nemesek a falakon belül vitatkoztak és bűnbakokat kerestek, a megoldáskulcsot Isten négy társadalmon kívüli, bélpoklos férfi kezébe adta. Ők racionálisan felmérték a helyzetet: ha a városba mennek, ott is éhínség van; ha helyben maradnak, akkor is meghalnak. Kimondták a kulcsmondatot: „Miért maradunk itt, hogy meghaljunk?” És elindultak az ellenség tábora felé. Istennek nem tökéletes hősökre van szüksége az áttöréshez, hanem olyan emberekre, akik a bénultság helyett készek megtenni az első bizonytalan lépést. A hit nem a tökéletes biztonság, hanem a passzivitás radikális megtörése.

3 Lépés

• Fejezd be a bűnbakkeresést! Ha elakadtál egy élethelyzetben, vedd észre, ha a frusztrációdat a környezetedre, a munkatársaidra vagy a családtagjaidra vetíted ki. Ahelyett, hogy mások „fejét követelnéd” a problémákért , vizsgáld meg, hogy Isten szerint miben kell megváltoztatnod a saját hozzáállásodat.

• Ne add fel 24 órával a csoda előtt! Amikor a legszívesebben elengednéd a reményt, és azt kérdeznéd: „miért várjak még tovább?” , emlékeztesd magad Elizeus szavaira: Istennek egyetlen nap is elég, hogy a „szamárfej-korszakot” (a tisztátalan, értéktelen, idegőrlő dolgokat) felváltsa az árpa és a zsemlyeliszt, vagyis a tiszta kijelentés, erő és bőség. Tartson ki a hited még egy napot!

• Törd meg a bénultságot a „leprozus-stratégiával”! Kérdezd meg magadtól: „Miért ülök itt és várom a csodát tétlenül?” Ha egy probléma nem oldódik meg magától, tegyél egy bátor, aktív lépést ezen a héten, még akkor is, ha kockázatosnak tűnik. Küldd el azt az önéletrajzot, indítsd el azt a nehéz beszélgetést, vagy változtass a napi rutinodon!

RAJT!

Ott ülsz a saját elakadásod kapujában, és a csodára vársz, vagy hajlandó vagy felállni és elindulni az ismeretlen felé? Ne hagyd, hogy a félelem vagy a kétely kibeszéljen a hitből – tedd meg az első lépést, mert Isten az aktív mozdulásod nyomán fogja megnyitni a szabadulás útjait!